hétfő

2007 október 1. | Szerző: ritasexycicus |

 Köszönöm a hozzászólásokat és hogy (eddig) senki nem ítélt el. Én sem úgy tekintek magamra mint egy k..-ra de szerintem ezt még manapság se fogadják el az emberek. Amúgy nem tudom mi lesz később és meddig fogom ezt csinálni de az az igazság hogy tudom, erre egy normális életet nem lehet alapozni. HIszen nem mondom ezt el senkinek, mindenki előtt titkolózni kell, a párkapcsolat pedig emellett nagyon nehéz. Nekem is csak úgy megy hogy minden titokban van…és nem is olyan erős az egész. Csak sajnos már azt is észrevettem magamon hogy nem tudok bízni a férfiakban és talán már nem is nagyon tisztelem őket. (Pesrze van kivétel. ) Hogy mért: hát nekem is sokszor ugyanúgy “udvarolnak” meg teszik a magabiztos, gazdag pasit mint ha valamik barátnő lennék, amúgy meg nagyrésze kamu így is úgy is, akikkel magánéletben ismerkedtem meg pl bulikban azok is mind csak “lyukra játszanak” (elnézést a nyersségért..). A másik amiért nem tisztelem őket, hogy őszintén egy pasinak erősnek kellene lenni, nem kicsinyesen önzőnek..és aki elkezd panaszkodni, hogy nem kívánja már a barátnőjét, feleségét, és közben hozzám jár…és kb még engem ítél el azért ami teszek…nem ellentmondásos az egész? Ennek az egész “iparnak” a nők a vesztesi: a feleségek helyébe beleképzeltem már párszor magam és a helyükben hát…valami nagyon rosszat tennék a prostikkal. Egyrészt. Másrészt így talán megmenekül a házasság mert a pasi nem néz igazi szerető után aki nem csak a pénzéért van vele. De akkor is milyen ál, hamis házasság az ami csak így képes fennmaradni. Ez a szexipar tele van ellentmondásokkal. Egyrészről jó, más részről nem. Egyrészt nekem is jó, mert ugye “könnyen” jött pénz, másrész viszont..megéri mindez a pénzért? Mi lesz velem 10-20-30év múlva? Ha abbahagyom akkor el tudom mindezt felejteni v nem múlik el nyom nélkül? Jóvátehetetlen hibát követtem és követek el még mindig? Nem tudom. És bármennyit gondolkodom fogalmam sincs hogy mi lenne helyes. Persze az jó hogy könnyebben tudom elindítani anyagiak terén az életemet, tudok venni lakást, kocsit (hitelre ugyan, annyira azért nem kerestem 1év alatt olyan jól) és most is olyan életszínvonalat tudok fenntartani amit nem sokan a korosztályomból. De közben úgy összességében kezdem felszínesnek találni az emberi kapcsolatokat. Hiszen -ezen is sokat gondolkodtam- pl a családom hogy nem veszi észre hogy mivel fogalalkozom, hogy sok a pénzem, hogy sokat járok el itthonról stb stb? Persze ügyesen csinálom, de azért mégis…nem érdekli őket? Persze egyrészt örülök de..azért furcsa. Másokról nem is beszélve. Ha családom nem veszi észre, hogy vennék észre pl  a barátnőim…Szóval úgy igazán nincs senkim akinek mindent elmondhatnék és meg is (próbálna legalább) értene…hát, elég szomorú..