Hu hát érdekes ez az utolsó hozzűszólás…pont nemrég gondolkodtam rajta hogy abbahagyom. Legalábbis egy időre aztán meglátjuk..mert vannak olyan vendégeim akik tényleg értékes emberek és nagyon rendesek, figyelmesek, szóval szeretem a társaságukat és szívesen vagyok velük..de persze tudom hogy ebből kiindulva ha már úgyis csinálom, mért ne folytatnám ahogy eddig… De mindenképp kell egy kis szünet. Egyrészt a tanulásra kell koncentrálnom, másrészt..és ez a fontosabb ok számomra..már azt sem tudom ki vagyok, mi vagyok…mi hogyan működik a világban, mi hogyan normális…a párkapcsolatok terén hatalmas zűrzavar van a fejemben…talán már nem is nézem a párkapcsolatokat semmibe..a szerelmet se, nem hiszek benne…még azt talán elhiszem, hogy működhet egy férfi-nő kapcsolata, házasság szintjén is, de ez is csak azért hogy ezáltan mindkét fél elérje amit akar a másik segítségével, támogatásával, a másikon kerezstül. Mondok egy példát: nő gyereket akar hát házasodik. Pasinak kényelmesebb hogy őt van a felesége, mos, főz, takarít. Ennyi kb. Más értelmét őszintén szólva nem látom. Régebben még volt…pasi így többé-kevésbé rendszeres szexhez jutott, akkor még nem volt legalábbis szerintem ekkora divat a megcsalás. A nő meg nem dolgozott, a pasi eltartotta. Talán pesszimistának tűnik a világlátásom, de nem az. Ezt gondolom reálisnak. Én mindig próbálom mindennek a jó oldalát meglátni, aszerint gondolkodom hogy valaminek a vége valami másnak a kezdete is egyben illetve semmi nem történik ok nélkül.